Miskolczy Csaba, a Blogter ügyvezetője a közelmúltban a Kreatív Online-n meglehetősen szubjektív kirohanást intézett a weben terjeszkedő multi cégek ellen, már írása címében is egyértelműen a Google-t támadva. Mivel más mérvadó források is hajlamosak valamiféle romantikus webnacionalizmusra, ezért érdemes néhány tényt számba venni, hogy megértsük, miért fellegzett be egyszer s mindenkorra például a magyar keresőknek.
A kérdéses cikket lásd: http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=24826
Járjunk magyar autóval?
Számtalan olyan termék létezik, mely az idők során annyira komplexszé vált, hogy piacképes tömeggyártása és fejlesztése már csak egyre nagyobb és nagyobb léptékekben képzelhető el, ezért bizonyos országokban megszűnt ezeknek a termékeknek az önálló előállítása, hiszen a méretgazdaságosság miatt szükséges nagyságrend már csak globálisan értelmezhető. Mivel azonban a „régi szép időkben” még lehetséges volt e termékek gyártása, ezért ezekkel kapcsolatban gyakran feléled valami különös nosztalgia.
Klasszikus példa az autó: az hagyján, hogy a KGST-sors azt osztotta, hogy mi ne gyártsunk személygépkocsit, de például a csehek esetében is elmondható, hogy megszűnt az önálló autógyártásuk, azt leginkább csak egy multiba betagozódva tudják már végezni. Régen még össze lehetett rakni Magyarországon is egy akkora céget, amely piacképes autóbuszokat vagy motorokat tudott gyártani (legalább a világ egyik fele számára), azonban ezek az idők már látványosan elmúltak, dacára annak, hogy néha hallani néhány elhivatott emberről, akik a régi dicső márkák felélesztésén fáradoznak.
Ahogy nőtt a web komplexitása, úgy lett egyre nagyobb kihívás a rajta megjelenő információk elérhetővé tétele, magyarán egy korrekt kereső kifejlesztése és üzemeltetése. Ma már egy ilyen szolgáltatás kifejlesztése és működtetése akkora élőmunka és hardverigényt jelentene, amit a dolgok jelen állása szerint semelyik magyar cégnek nem sikerül meglépni.
De gondoljunk bele, hogyan is lehetne versenyezni a Google hosszú évek alatt összegyűlt tudásával és tőkéjével ugyanazon a pályán? Vélhetőleg csak úgy lehet megverni a nagyokat, hogy valamilyen radikálisan újat találunk ki, de általában az ilyen újításokat nem az szokta motiválni, hogy „na, találjunk már ki valami magyar dolgot, csak azért mert itt van ez a csúnya Google, aztán támogassuk mert az magyar”, hanem egész egyszerűen támad valakinek egy jó ötlete, és végig tudja vinni, hogy világsiker legyen belőle (lásd Rubik-kocka). Ebből a szempontból pedig teljesen igaza van Peresztegi Zoltánnak…
Abban tehát biztosak lehetünk, hogy egy magyar kereső kifejlesztése és működtetése túl drága lenne, hiszen a piac is ezt mutatja: az elmúlt években senki sem jött elő egy értelmezhető új magyar keresővel.
Keressünk rossz keresővel?
A másik dolog, amiben biztosabbak lehetünk, hogy nemcsak drágább, de rosszabb is lenne ez a mi kis magyar keresőnk. A cikk szerzője számomra gyakorlatilag azt sugalmazza, hogy használjunk rosszabb szolgáltatásokat csak azért, mert azok magyarok. Használjunk netán egy olyan keresőt, ami nem képes arra, hogy például az index.hu nyitólapjáról nyilvántartott információit gyakorlatilag percenkben értelmezhető időközönként frissítse? Vagy részesítsünk előnyben egy olyan keresőt, ami a magyar weboldalaknak csak egy kisebbik hányadát teszi elérhetővé, netán sokkal régebbi változatokat mutatva nekünk?
Elég sok kárt tud már az a néhány dicsőséges magyar szolgáltató is okozni, mely minden ízében rosszabb külföldi konkurenseinél: noha az iwiw-nek elvitathatatlan érdeme van rengeteg, főleg idősebb felhasználó internetre csábításában, azonban ezeknek az embereknek nagyrészt az iwiw.hu jelentette az internetet, ami azt jelenti, hogy úgy gondolták, a 21. században ezekkel a grafikai megoldásokkal kell operálnia egy oldalnak, ezekkel a gagyi hirdetési formákkal kell szembesíteni a látogatókat, és az ott látott szűkös és rosszul implementált szolgáltatáskészlet az, amit egy társasági weboldal nyújtani tud. Az emberek nagy része egyszerűen azt hiszi, hogy ez a szint, ezért a web kultúrája, az emberek elvárásai megrekednek ezen az elmaradott szinten, ami senkinek sem jó, csak annak a szolgáltatónak, aki egyszer volt jókor, jó helyen, viszont azóta nem tudja vagy nem akarja a lépést tartani.
Magyar web márpedig nincs
A magyar kereső ideája már csak azért sem fog tudni soha többé létjogosultságot nyerni (már amennyiben arról beszélünk, amit ma keresőknek hívunk), mert a keresők ugyanúgy az internet, a webezés infrastruktúrájához tartoznak, mint a számítógépünk képernyője. Mint ahogy senki sem akarna fekete-fehér vagy akár csak kisebb képernyőn internetezni, vagy akár rosszabb sávszélességgel, úgy teljesen természetes, hogy egy olyan magyar kereső, ami csak a web egy részét (a magyar részét, azt is vélhetőleg rosszabban, mint a konkurencia) fogja mutatni, kevesek érdeklődését lenne képes felkelteni.
Nem lehet ugyanis szétválasztani a magyar és a nem magyar webet, az egész webet meg reménytelen vállalkozás feldolgozni egy magyar keresőnek. Ráadásul ahogy az iwiw is egészen biztosan visszavetette a magyar webes kultúra fejlődését, hasonló módon provincializmusba taszítana bennünket bármilyen nemes elhatározás a magyar keresők pártolásával kapcsolatban, hiszen ma a webes tartalmak számottevő része csak angolul vagy angol nyelvű oldalakon érhető el. Lásd akár a magyar wikipédia és az angol wikipédia méretének különbségét ( száznegyvennégyezet kontra hárommillióhatvanháromezer), de jó példa lehet még a Miskolczy Csaba által szintén kárhoztatott Youtube esete is.
Sic transit gloria mundi
Mint ahogy elmúltak azok az idők, amikor még az országon belül tudtunk jó motorkerékpárokat vagy autóbuszokat gyártani, elmúlt annak az ideje is, hogy egyáltalán keresőt tudjunk csinálni. Mivel ez azért hosszú időn át még valós lehetőségnek tűnt, ezért sokak (vágy)álmaiban ez a téma még mindig szerepel. (Régebben még volt egyáltalán értelme arról írni, hogy melyik a legjobb kereső. Manapság már számomra ez a téma egyáltalán nem inspiráló, mint ahogy nem nagyon csigáz fel az a néhány kósza hír ami nagy ritkán egy készülő új magyar keresőről szól. Igen, a Szörcs.hu is nagyon rossz találati listát ad ki az egoszörcsömre.)
Ideje számot vetni azzal, hogy sosem lesz már magyar kereső, mint ahogy magyar utasszállító repülőgép, vagy akár autó sem, dehát a hozzánk hasonló nemzetek között rengeteg, nálunk jóval nagyobb, fejlettebb, gazdagabb nemzet is van ezzel így. Lehet, hogy páran lamentálnak ezen nálunk boldogabb országokban is, de a többség azért megtalálja a helyét ebben a helyzetben is: lehet, hogy csak a hányószacskót gyártják a repülőhöz, de profitot realizálnak rajta, nomeg javítják országuk külkereskedelmi mérlegét és GDP-jét.
A dolgok logikája szerint az is már csak ideig-óráig fog állni, hogy van nekünk egy saját, igazi, magyar kapcsolati hálós weboldalunk, hiszen ahogy emelkedni fognak az ilyen oldalakkal szemben támasztott fogyasztói igények, úgy fog emelkedni az a minimális piac, vállalat, és tőkeerő-méret, ami egy ilyen szolgáltatás működtetéséhez kell. Mint ahogy nincs már sehol az IBM OS/2 a BeOS vagy a NeXT; az OS X meg a Linux meg még mindig a futottak még kategóriájában van, könnyen megeshet, hogy az operációs rendszerek vagy a keresők piacához hasonlóan sok egyéb piac is ugyanilyen végletesen le fog tisztulni, mint például ahogy az a kapcsolati hálós közösségi oldalak esetén is várható.
Ettől függetlenül még nem dől össze a világ: sopánkodni lehet éppen azon, hogy külföldi multik határozzák meg a játékszabályokat, de szerintem inkább a kínai meg az indiai (de a sort folytathatnám akár a románnal, vagy argentinnel, vagy bármelyik élelmes magyar oldalgazdával) Made for Adsense oldalak, linkgyűjtemények meg SEO cégek gazdáinak példáját kellene követni: ha már megváltani nem tudjuk ezt az új világot, legalább próbáljunk meg beilleszkedni a rendjébe, és hasznot hajtani belőle. Belátom, alantasabb meló ez, mint divatos új webalkalmazásokat gründolni, majd egymás blogjain meg twitterein szénné hájpolni, mint a jövő igéreteit, de talán hosszú távon több létjogosultsága van ennek.
Azért a jövőkép összességében nem ennyire sötét. Jól látható, hogy ezek a nagy webes multik, mint a Google, a Facebook, stb. olyan szolgáltatásokat terjesztenek, melyek működtetéséhez minimális élőmunka igény, viszont óriási technológiai háttér kell. Nyitva hagyják az összes olyan piaci rést, ami betöltéséhez számottevő (vagy egyáltalán) élőmunka szükségeltetik: jelenleg beláthatatlan időtávnak tűnik az, amikor ezek a cégek olyan tartalomszolgáltatások felé forduljanak, melyek beindításához elsősorban embereket kell felvenni, és nem pár újabb raklap gépet betolni a szerverterembe. Vélhetőleg egyhamar nem lesz magyar Google-újság, de pl. nagy valószínűséggel Google-s termék- és árösszehasonlító oldal sem.